Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pável Márta A keresztény kultúra végnapjai?

2019.06.21

Pável Márta

A keresztény kultúra végnapjai?

Mi a kiút a mai világ forrongó helyzetéből?

Nem akarok Nostradamust játszani, sem bármelyik jövőt jósló nagysággal vetekedni. Csak a józan, de nagyon-nagyon rossz végsőre mutató prognózist osztom meg Önökkel.

Ha a világ mai állapotát nézem, erősen azt kell gondolnom, preháborús helyzet van. Nem is lesz jobb, mert az emberek olyanok amilyenek, ezt termelték ki maguknak. Ez a többség, és a többség győz, mert az a pár százalék mélyen gondolkodó, tisztességes, meditáló, valóban hívő sem annyira az, hogy megmentse a világot a szodomai pusztulástól. Nincs annyi erejük, mert nem hisznek ennyire a képességeikben, Istenben, magukban.

 

Vannak pontok, amiket erősíteni kellene, de egyértelmű, hogy nem fog menni.

  1. Megnövelni egymás iránt a szeretetet.
  2. Az országok közötti feszültségkeltést abba kellene hagyni, mind politikai, mind gazdasági szinten.
  3. A profitéhséget meg kellene szüntetni.
  4. Meg kellene akadályozni, hogy az országok egymást lebombázhassák, vagy saját gazdasági (fegyverfelhasználás, olaj stb.), politikai érdekeik mentén beavatkozhassanak más országok életébe.
  5. Végleg abba kellene hagyni a liberális szemforgatást, őszintén szembe kellene nézni a valósággal, és pl. ezzel a rettenetes helyzettel.
  6. El kellene érni – ez szinte lehetetlen –, hogy az erőszakos vallási térítések megszűnjenek. Azt is el kellene érni, hogy csakis békés, szabad akaratot meghagyó, embereket nem kifosztó vallások lehessenek.
  7. Fő vallási vezetők ne lehessenek politikai vezetők (miniszterek, államfők).
  8. Aki gyarmatokat tartott fenn, vagy más módon fosztott ki országokat, azokat kötelezni kellene, hogy egyedül viseljék el a következményeket (akár a gyarmatokról a bevándorlást), és NE a többi országra hárítsák.
  9. A háttérhatalmakat ki kellene iktatni, akiktől a folyamatos uszítás, keverés, manipuláció érkezik!
  10. Növelni kellene az emberközpontú nevelést, de nem úgy, hogy nem lehet a gyereket akár testileg is megfenyíteni.[1]
  11. Összefogásra kellene nevelni az emberiséget, nem ellentétek szítására. (Nézzük meg, míg nincs baj, barátnak gondolhatjuk a szomszédos országokat, és most mit tesznek egymással…?)
  12. Lehetővé kellene tenni – nem kötelezővé, csak lehetővé – az önzetlen, valós spirituális nevelést, iskolákban is tanítani, és mélyen megéletni azt, hogy mi is az ember.[2]
  13. Ezen szempontok betartatására kellene ENSZ helyett egy erősen kiterjedt határkörrel rendelkező, egyfajta világkormányt, valami csúcsszervet, akiknek teljesen elfogulatlanul, önérdekek nélkül, szinte „szentként” kellene működni. Tagjai; vegyesen minden népből, foglalkozáskörből, és korosztályokból 10 évi bontásban kerülnének ki, legalább 100 fő világtanácsi vezetőnek kellene lenni /akiket 3 évente kötelező cserélni/ és döntésük együtt a Föld minden országára érvényes lenne.[3]

Napestig sorolhatnám, milyen ötleteim lennének, de tudom, a mai leépült tömegekkel ez teljesen megvalósíthatatlan.

Ott van a népvándorlás. Ebben a kerítés, a határőrség csak pár évre lassítja a folyamatot, de lényegében véve az alapproblémára nagyon kevés megoldás. Egy idő múlva semmit sem jelentenek, és ez az idő kb. 20 év.

 

A népvándorlásnak három fő oka van /a politikai keveréseken kívül/; az egyik a (pl. afrikai és ázsiai) népességrobbanás, túlszaporodás. A másik az, amit már a fentiekben, több pontban is leírtam. S végül, a harmadik: láthatóan melegszik a földi időjárás, lakhatatlanná válnak területek, tengerpartok stb. Ez tény, csak hogy mitől melegszik, az a hipotézis.

 

A felmelegedés és a népességrobbanás hatásai

Innentől már az éhhalál valós veszélye miatt fognak a népek milliói olyan területekre özönleni, ahol még meg lehet élni, és ennek semmi sem fog gátat vetni, ha a tengerek emelkednek és nő az elsivatagosodás, stb. Mi most ezek ellen (mint emberiség nem tartunk ott) nem vagyunk képesek semmit sem tenni.[4] Sőt, súlyos kérdés, hogy meddig védhetjük – jogosan…- a kis földjeinket, lakásainkat, viszonylagos nyugalmunkat?

Mikor kezdődik az, hogy a többi embertársunk már nem a jóléte miatt /mert az, ami ma zajlik, hogy bele akarnak ülni pl. az európai jólétbe, nem elfogadható /, hanem már az élete miatt – amihez mindenkinek joga van –, rohan le olyan országokat, ahol van föld, víz, vagy azért, hogy egy talpalatnyi hely neki is jusson az életéhez.

         Nos, az ilyen irányú népvándorlás a földi lét minőségét több okból is erősen megváltoztatja. Lényegesen eltéríti azt a kultúrát – itt nem pénzügyi jólétre gondolok… –, azt a római-keresztény kultúrát, amit 2000 éve Európában élünk (még akkor is, ha egy részük hitetlen, de ez beleszívódott a létünkbe), a világ többségi része viszont nem ismeri, nem is akarja és nem is érdekli, s talán fel sem fogja a különbséget. (S most itt csak Európáról írok, de ez elől a Földön senki sem menekülhet meg, s földrészenként kialakult saját kultúrája el fog veszni ebben a nagy káoszba.) Nekünk ez erős, irreverzibilis leépülés lesz[5], ha olyan nép akar tömegesen Európában lakni, akik  székletet ürítenek a buszainkban, gyerekeiket átdobálják a kerítésen vagy élőpajzsul maguk elé tartják, akik agresszívek és még maguk között is nemi erőszakot követnek el, stb. Nem értem, mit vettek be az európai vezetők, amitől elhomályosult az elméjük, hogy ezt nem látják, sőt támogatják. Vagy tán mégis értem, hogy mindenáron hatalmat akarnak, és ezzel mindent elárulnak. Azt értem, hogy többségükben lelkileg, vallásilag „hontalanok” így semmit sem védenek, semmi sem fontos számukra.

Most csak azt látják a népvándorlók/bevándorlók, hogy itt akarnak élni – de/mert nem fogják fel, hogy ehhez is kellett ez a kultúra, hogy ez a létszint megvalósulhasson –, de ha nem akarnak integrálódni, és nem akarnak (!!!), akkor ez is olyan lesz, mint ahonnan jöttek! A létszámuk miatt[6] az ő életmódjuk lesz dominánssá, és mindenütt erőszakosan uralkodni fognak, és ezzel a földi lét minősége is erősen változást szenved.

Megint és újra felmerülhet bennünk a kérdés, akarunk-e még itt és így élni, mi lesz a gyerekeinkkel? Meneküljünk el? (Ez már többször eszembe jutott, de végigvettem a földi lehetőségeket, NINCS HOVA! Innentől csak abban reménykedhetem, mire végleg eldurvul a helyzet, Isten kivon a forgalomból és mehetek haza!)

Megnyugtató válaszom nincs, összeomlás van. Jó lenne, ha túloznék, de sajnos nem így van, hosszabba távon (kb. 20 év) nagyon rossz a prognózis.

Mi a megoldás, ugorjunk le a szikláról a mélybe? Hát erkölcsileg, önpusztításilag már tömegesen ugranak, csak még nem értek az aljára…! Adjuk fel és essünk mély depresszióba, vagy alkoholizáljuk stb.? Ezek a gyengék struccpolitikái, nem jók.

 

A hívőknek elfogadható választ ad-e az Egyház?

 

Egyház próbál mindenkinek kedvezően értékelni, elemezni, javasolni. Vallásszabadság van –legalábbis a mi térfelünkön - és úgy nyilatkoznak, mintha ezt más vallások is be akarnának vagy befognak tartani, de sajnos nem így lesz, és innentől veszélyes a jámborság.

Az elemzésemet csak hitem szemüvegén át tudom megtenni, így rögtön ez elején megkérdezem, miért nem állnak ki – Egyház, hívők – a keresztény hitünkért, miért langyosak? Jel 3,16 Így mivel langyos vagy, sem meleg, sem hideg, ki foglak köpni a számból…

Nem tehetjük a langyosságot, a megalkuvást, a komfortosságot, kiabálnom kell, hogy a keresztény létünkről, Jézus Krisztus megváltásáról van szó![7]

Itt nem lehet senki kenetteljes, politikus, jaj, senkit se bántsak meg…, mert akkor a liberális világnak nem vagyok elfogadható! Kérdezem, üvöltve kérdezem: ez Jézus Krisztust mikor érdekelte volna? Annyira látszik, egyre többen kimondják, nem fogadhatunk be /krisztusi szeret jegyében sem…/ mindenkit, főleg nem azokat, akik „kufárkodnak”[8], de Egyházunk erős lemaradásban van.  Aki mindenki – nemcsak menekült - befogadására sarkall, veszélynek teszik ki a hitünket/életünket. Súlyos mondatom ez, mégis vallom, nem rosszindulatból teszik, hanem valamiféle túlzott jámborságból nem mérik fel, milyen gonosz a világ, hogy az ördögöt kiűzni kell és nem befogadni.[9] Tele vannak a bevándorlók terroristákkal, harcedzett, kiképzett fiatal katonákkal. Miért akarják veszélynek kitenni, esetleg megöletni a jámbor, félrevezethető keresztényeket?

Látható; elfogadható vagy megosztó választ kapunk, de nem megnyugtatót, Krisztusért kiállót végképpen nem! Tudom, a bevándorlók befogadását illetőleg (is) megosztottak a papok, a más keresztény vallások, és csak meglepve, s talán a dolgok súlyát fel sem fogva néznek, lassan most értik meg, mekkora volt az eddigi nyugalmuk. (Amiről a világ nyomorát nézve felmerülhet a kérdés, nem önzés-e a másról tudomást sem vevő nyugalmunk megvédésének a kérdése.)

Magam keményen hívő, Krisztus iránt elkötelezett vagyok, így az Egyház az enyém is, de ennek, amit mostanában mondanak, nem adok helyt és minden idegszálam tiltakozik ez ellen, mert a józan eszem (is) mást mond, és most nagyon is ellent mond ennek a túlzott, félreértelmezett jámborságnak.

Racionális gondolkodású hívő vagyok (még akkor is, ha ez paradoxonnak tűnik…), és hitem nem ájtatoskodó farizeusi hit, nem vagyok olyan, akit nyálas szövegekkel könnyen meg lehetne hatni.

Ez az elmélkedő élet – szerintem – kemény racionalitást és szuper érzékenységet is kíván, mert akiben ez nincs meg, annak előbb-utóbb kárára lesz. Mindenki figyelmébe ajánlom Avilai Szt. Teréz zsenialitását, aki elmélkedő misztikus, szuper, világos világlátással élt és nagyon józan, okos, zseniális nő volt. A keményen elmélkedő élet egyfajta felülről való, dimenziókon túli látást is eredményez, ami nem tudja elfogadni a logikátlan, csak emocionális alapon elhangzó „érveléseket”, eszmefuttatásokat, mert ennek a bibliai ismereteim birtokában pont az ellenkezőjét is le tudom futtatni! Akit Isten elmélkedésben felemel, és univerzális látással ajándékoz meg, azt nem lehet olyan megtévesztésekkel sem megetetni, mint a vallási dolgok közé befolyt politikai akarat!

Így elképedve és értetlenkedve olvasom az alábbiakat, bár a hátteret értem…

Index.hu Európában nincs senki, aki képes lenne kezelni a menekültválságot

Jean-Marie Carrière, az Európai Jezsuita Menekültszolgálat (JRS) igazgatója. Az egyik legnagyobb keresztény segítő szervezet vezetője azt javasolja, hogy Európa már a közel-keleti menekülttáborokban adjon humanitárius vízumot, és nyisson biztonságos utakat a szíriai menekülteknek…” „Úgy érzem, a politikusok nem hallják meg a közvélemény hangját.” Én meg úgy gondolom, hogy NE adjunk automatikusan vízumot, csak vizsgálat után és csak a szíreknek! Az igaz, hogy a politikusok nem hallják a közvéleményt, de ha hallanák, pont az ellenkezője történne annak, mint J.M. Carriére gondolná. Kivernék az össze bevándorlót Európából! Mint J.M.C. mondja, van az iszlámtól való félelem, amit el próbál oszlatni. Hogyan? Ha csak oktalan félelem lenne, de nem az! Mondani bármit lehet, de a tények kemény dolgok. Nem is értem, hogy ezeket miért mondja?  

Közismert  a magyar szerzetesrendek véleménye; Magyar Kurir A magyarországi szerzetesrendek közleménye a menekültkérdésről „…Krisztushoz megtérő igyekezetünkkel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy idehaza, magyar egyházunkban és hazánkban ne a gyűlöletnek, félelemnek, hanem a szeretetnek, ne az elzárkózásnak, hanem az együttérzésnek, ne a másiktól való elfordulásnak, hanem a másik arca szemlélésének és az ő elfogadásának tudjunk elsőbbséget adni.”

Ez igaz és szép lenne, HA valóban menekültekről lenne szó, DE NEM, mert ez egy népvándorlás. Így tartalmában igen megható és ájtatos, de engem egy cseppet sem hat meg, sőt, elgondolkozom, miért lett ez így? Mint említettem, a Bibliából mást is ki tudok olvasni, íme: Biblia szavai szerint: Mt 12,46-50

Még beszélt Jézus a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: "Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled." Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."

Jézus Krisztus nem azt mondta, hogy mindenkit öleljünk a keblünkre, sőt még a famíliáját is csak akkor tartja testvérének, ha az Atya akaratát cselekszi. Látható, ki sem akar menni hozzájuk. Nos, a mohamedánok mikor cselekszik az Atya akaratát? Amikor a szabad akaratot eltörölve erőszakkal térítenek – ami az Istennek igen fontos, mert ha saját maga sem tartaná be, akkor egy pillanat alatt megszűnne a földi lét, és mindenkit erőszakkal hazavihetne magához, gondolkozzunk! –, és ha nem sikerül, akkor ölnek? Ez lenne a mi tévedésünk? Ezért kellene nekünk, az általuk rosszul értelmezett keresztényeknek szégyellni magunkat?   H. Boulard, Aquinói Szt. Tamás, Prohászka Ottokár stb. is téved?

Nem azt mondom, hogy bántsuk, üldözzük őket, vagy ha bajban vannak, ne segítsünk nekik, de jó a tudatunkban tartani: a kígyó, ha simogatod vagy eteted is, megmar, ez pedig nagy igazság! Vannak dolgok, amik tények és nem előítéletek! Azt mondom, vegyük elő a józan eszünket, mert Jézus Krisztus sehol sem kérte, hogy agyamentek vagy öngyilkosok legyünk. Aki ki akarja nyírni a hitünket, azt nem kell beengedni. Biblia Mk 3, 23-27

Ő pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiűzni? És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.

És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.

És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van. Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanem ha elébb az erőset megkötözi és azután rabolja ki annak házát. 

Mára, úgy vélem, az Egyház önmagával már egy ideje meghasonlott, nem csak Krisztusra néz, hanem 360 fokban forog...! Pedig semmi más dolga nincs, csakis Krisztusra nézni és kizárólag az Ő akaratát lesni, keresni. Látható, a kereszténység a rossz papi és egyéb tevékenység miatt önmagával már rég meghasonlott, pl. amikor a templomokat eladják, szállodák, diszkók lesznek belőlük, amikor nem lángolnak a hitükért, de a világnak akarnak jobban tetszeni, liberálisok bohócai lesznek. Hitehagyott lettek az emberek. Viszont a vákuum helyébe jönni akar, egy hívőbb, agresszívabb  más vallás, aki uralni akarja a lelkeket. De ezzel elárulják az értünk, a megszabadításunkért jövő Krisztust! A papok mindenféle botrányokba keverednek, és még, amikről nem tudunk. Meg kell tisztulni, de nem prédikációs szinten, nem hangzatos kinyilatkoztatásokkal, hanem valójában. Minimum úgy kellene kiállni a hitünkért, mint ahogyan ma páran az országunk vezetői közül kiállnak a hazánkért, nem lapítani kell. Ha a sátán a vezetőink lelkét megkötözi és azt mondat velük, amiket a fentiekben is leírtam, akkor a ház lakói meg lesznek kötözve – mert többségükben maguktól nem tudnak józanul gondolkozni, erről a hívők rég le lettek szoktatva, így minden út nyitva áll ahhoz, hogy mindenüket elrabolja az ellenség. Az életünket a felébredés, megtisztulás lehetőségének az elérése miatt kaptuk meg!  Ha   a szekularizált Európa nem változtat - s nem tudom még érdemben lehet-e?- vége van a római, és keresztény kultúránknak

A megoldás a szellemi kiút; a végső egzisztenciába vezető megoldás akarása.

Van ötletem, magam ezt teszem, de nem fog tetszeni, mert ez nem egészen „földi” megoldás, amúgy meg vért és verítéket kíván, mint egy nagy politikus mondta.

Nem valószínű, hogy népszerű lesz, amit írok, meg az sem, hogy meg tudják tenni, de egyfajta kiutat mutatok, hogy legalább nem megkeseredve, nem reménytelenül pusztuljunk el.

Tudom, most aki nem hívő vagy nem nyitott, az félre fogja tolni az írásomat. De ha valaki tud gondolkozni és a fentieket felfogta, akkor el kell, hogy olvassa ezt is, mert máshova nem vezet út! Az igaz, és fájó, hogy ez egy ilyen egyirányú cső, amibe az emberiség belesétált.

Megoldások; vagy megteszik a fenti javulási pontjaimat /nem fogják/, vagy teljesen elpusztul az emberiség, ez az opció ma 90%[10] hogy bejön, vagy kifelé tart és ezzel megmenti a többit, ennek a valószínűsége 0,0-1%. Szóval rossz a helyzet.

Mi az, hogy kifelé? Sajnos ide már a teológia kell.[11]

Sajnos kicsit messzebbről kell indulnom, hogy érthető legyen a megoldás.

Kifelé – nagyon röviden – azt jelenti, hogy lelkünk Istentől van és oda is megy vissza, és nekünk arrafelé, az anyag akarásából kifelé kellene haladni.

Ennek is több fokozatát kellene megkülönböztetni, de a két lényeges pont; a legsekélyesebbtől –hogy elbutítás nélkül, globálisan gondolkozni kezdenek – egészen addig, hogy létüket/anyaghoz való ragaszkodásukat szubtilissé teszik, ami a végső pont lenne. Ennek vannak közbeeső állomásai is. A végsőhöz eljutni igen nagy lelki intelligenciára és érzékenységre van szükség.

Ma az általános jelenség az, hogy a földi lények szinte már tudomásul sem veszik létünk okát, és ennek itt van a következménye. Jellemző az is, hogy nem vesznek részt abban sem, hogy pl. törődjenek a bevándorlókkal, mondják; oldják meg, akik akarják, nos, ez a passzivitás hosszútávon öngyilkos cselekedet, de ezt a társadalom nevelte ki magából.

Tudom, vannak csodák, magam számtalant megéltem – hála az Istennek. Lehetnek - de nem valószínű- az egész emberiséget érintő csodák is, pl. megfordulna a felmelegedés, vagy valami külső „hatalom” beleszólna, és ezzel egy összeomlást előidéző ok/okok kipipálva.

De ha logikus ennek az egész földi létnek az oka, és az, akkor most úgy tűnik, hogy az emberiség (direkt és indirekt jelzésekkel) éppen a saját pusztulását akarja, miért fordulna meg? Nem fog! Ismét Szodoma és Gomora jut eszembe, ha igazi ember lenne a Földön… Kérdés, van-e? Van-e értelme ezt az egoista, Istentől elrugaszkodott, parázna, gyilkos nemzedéket megtartani? Szerintem nincs. (De ettől az irgalmas Isten még másként gondolkozhat, ezt nem tudom.)

Csoda lenne, ha a fenti szempontok szerint megváltozna az emberiség, de ez biztosan nem lesz így. Akkor az marad, hogy magunkat kell rákészíteni a transzcendens egzisztencia kialakítására, magyarul a halálunk utáni lét legalább értelmes legyen.

Tudjuk, ha szúr a föld, nem az egészet kell beszőnyegezni, hanem cipőt kell húznunk. Nos, ez is így van, s ez is csak egy opció. Magunkat kell megváltoztatni, hogy valahogy kibírjuk az elkövetkezendő, vélhetőleg egyre rosszabb jövőt. Vannak anyagi dolgok, amin nem, vagy nagyon lassan lehetne variálni. Tudatunkat Istenre kell irányítani. Ez rendkívülien nehéz, ezért szisztematikusan erre kell magunkat szoktatni. Ha ez az „égre” nézés menne, akkor a „legyen meg a Te akaratod”-dal lassan megnyílnak azok a lehetőségek, azok az eddig nem ismert fontossági sorrendek megmutatkoznak és meglévők átsorolódnak, amik lehetővé teszik a föld szorításából való kicsúszást. Ehhez viszont az összes földi kapaszkodást el kellene engedni. Itt már útközben is változna a világ – súlyozottan talán már azért is, mert így szemléljük… Ha ezt az egészet, csak eddig – és ha elég sokan – tennék (pl. tízezrek), így csökkenne az ego, növekedne a szeretet, akkor a harmónia egyre erősebben érezhetőbbé válna, közös megoldásokat keresnének és meg is tennék. Mivel a vallások inkább intézmények lettek, mint spirituális erők, nem fogják ezt az átalakulást segíteni, úgy vélem a katolikus vallás sem. Sajnos nem, mert aki tehetné, annak különböző hierarchikus parancsok, félelmek és egyéb akadályoztató tényezők megkötik a kezét!

Az erősen kérdés, hogy van-e akkora spirituális erő a Földön élő lényeknél vagy tudnak-e az isteni erőre rácsatlakozni, ami ebből a végtelen szutyokból, koszból, önpusztításból kiemelné, letisztogatná a Földet, majd megújulva mehetne tovább az élet. Ez szemi-tudományos ismeretek birtokában eddig többnyire úgy zajlott le, hogy van egy iszonyat nagy katarzis,[12] és a földi élet jelentős része elpusztul, a maradék vagy emlékszik valamire,[13] vagy nem, és kezdenek szinte előröl mindent addig, míg ismét bele nem érnek ebbe a mai állapotba. Hát ez egészen elkeserítő, mégis nagy esély van rá, hogy ez így igaz.

Több konklúziót is le lehetne /kellene/ vonni. A földi lét iszonyatosan instabil, és aki minden /kapott, hozott/ talentumát csak erre pazarolja el, az eleve vesztes.[14] Van halhatatlan lelkünk, és ez pocsékolás, amit[15] itt egy élet alatt tesznek, az nagyon messze mutató/ható következményeket von maga után. Ha mélyen belegondolunk, létünk valóban csak egy kis pára, ami most látszik, aztán nem. Amit ma művel az emberiség, az a végső transzcendens egzisztencia szempontjából a legnagyobb pocsékolás, így nem jogos,[16] hogy folytathassa az emberiség ezt a fajta színvonaltalan létet a Földön. Hát, akár egyet értenek velem, akár nem – nekem végül is mindegy –, de ez az igazság!

Végezetül úgy érzem, nekem, aki írtam/szóltam, ez a vers illik legjobban ahhoz a közléshez, amit el akartam mondani. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.